Vallásos nézetek egy római katolikus pap, egy zsidó rabbi és egy református lelkész szemszögéből

Az európai gondolkodást meghatározó kereszt(y)ény tanítások is erősen szüzesség pártiak, bár soha nem volt szokás, hogy megkövezzék az ártatlanságát vesztett nőt – de becsületét egy ilyen leány-asszony örökre elveszítette. Ma az a természetes, hogy a fiatalok márgyermekkorukban „átesnek” a szexuális felvilágosításon, a szülők és az iskolák segítik a gyerekeket, hogy első szexuális élményük jó, és mindenekelőtt  biztonságos legyen. Nehézhelyzetbe kerültek hát a modern vallásos nők, hiszen egyrészt követik koruk szokásait, és sokanegyütt élnek szerelmükkel már a házasságkötés előtt is, másrészt szeretnének megfelelniegyházuk, hitük elvárásainak. És ha akkor kerül sor az esküvőre, amikor a gyermek már “útban“van – ez sokszor fordul elő –, megijednek a templomi látogatástól. Tényleg van félnivalójuk?

Gábor atyánál:

A Szentírás mondja: „Az ember aztán megismerte feleségét, Évát.” És ez ugye a nő testi megismerésére is utal. 

Vagyis nem megtermékenyítette, nem együtt élt Évával, hanem megismerte – mondja Gábor atya, a Vizafogó-lakótelep római katolikus plébánosa. – A férfi számára a legmisztikusabb érzékekhez kötött ismerettárgy a nő, és viszont. Misztikus, mert a nő folyamatosan, dinamikusan kibontakozó személyessége miatt kimeríthetetlen ismeretforrás. Ebből következik, hogy a férfinak a legteljesebb önközlése, és ezzel együtt a nő legteljesebb kitárulkozása abban az aktusban történik meg, amellyel önmagukat adják oda kölcsönösen: személyes-szexuális ajándékként. Ezt az aktust azonban meg kell előznie annak a visszavonhatatlan elköteleződésnek, amely maga a házasságkötés. Ebben a férfi és a nő egész múltjuk fényében, a jövőt elővételezve a jelenben: Isten és az emberek előtt örök, hűséges szeretetet fogad egymásnak. Enélkül a visszavonhatatlan döntés nélkül a testi önátadás nem képes kifejezni a teljes személyes önátadás minden dimenzióját.

Az Egyház szemet huny a szüzesség házasság előtti elvesztése fölött?

Tudomásul veszi a sokféle élethelyzetet, amelyben a házasságkötést szándékozók vannak. Azért, mert valaki gyermeket vár, még nem követelheti a férfitől, hogy vegye  feleségül, és a férfi sem
követelheti, hogy gyermekének anyja legyen a felesége. Természetesen kívánatos, hogy ha lehet, legalább utólag megtörténjék a teljes személyes egyesülés aktusa, vagyis maga a házasságkötés.
A gyermek nemződésének nem feltétele, hogy a szülők lelke és teste is
találkozzon a fogantatáskor. Elég a test, a biológia.

A kettőt az ember elválaszthatja cselekedeteiben, de Isten rendjében a
kettő elválaszthatatlan.

Az elvek tehát világosak. De mit tesz a lelkipásztor?

A lelkipásztornak nincsen joga megtagadni a házasságkötést pusztán azért,  mert a mennyasszony várandós. Lelkipásztori okokból, más és más helyeken és időkben lehet valamiféle óvatosság ilyen esetekben, de a hívek általában józan paraszti ésszel gondolkodó emberek, ritka, hogy nehéz vagy lehetetlen lenne szót érteni velük. Nekem 17 év alatt még mindig sikerült. Más atyáktól hallottam már cifra eseteket, amikor a józan paraszti ész a környéken sem volt.

Ha csak az ismert embereket nézzük, Kovács Ákos énekes például három
gyerekes apaként fogadott örök hűséget a Bazilikában…

Sokan vannak, akik csak sok év után döbbennek rá a vallás alapvető jóságára, megismerik Krisztust és elmélyülnek a hitben, közben már családot alapítottak, több gyermekük is született. A házasság szentsége új kegyelmi mélységeket ad személyes és házaséletüknek. Sokszor van, hogy akkor kerülnek közel az Egyházhoz és kezdenek elmélyülni a hitben, amikor házasságuk végveszélybe kerül, és a legnagyobb jóakarattal sem értik, mi a baj. Ilyenkor megdöbbennek a hit új dimenzióin, és úgy isszák magukban a tanítást, mint szomjúhozó a tiszta vizet.

A várandósan, vagy már a gyermek születése után házasságot kötőknek
semmilyen pluszt nem kell tenniük jogi értelemben. És lelkileg?

A közös múltjuk olyan „plusz“ ismeretet ad egymásról, amelynek következtében a házasságkötésük pillanatában több a racionális ismeretük, de kevesebb a reményteliismeretlenség érzelmi romantikája. Nagyobb és súlyosabb az a múlt, amelynek fényében ajelenben egész jövőjüket egymásnak adják. A fogadalom minden házasságkötésben ugyanolyansúlyú, de az ezt megalapozó ismeret, a hozzá társuló remény és érzelem törvényszerűen más arányokban van jelen.
Szóval semmi megrovás?

Örülünk, hogy eljöttek, és a házassági fogadalommal tovább erősítik a hitüket, szerelmüket. Semmilyen büntetést nem kapnak. Legfeljebb azt, ami a szentgyónásban a bűnökért amúgy is jár, a bűnbánati cselekményt.

Róna Tamás rabbinál:

A Magyarországon létező történelmi egyházak, köztük a zsidóság számára is a szentségekközül az egyik legmagasabb szinten a család áll – mondja Róna Tamás, az Alföldi Régió vezető rabbija. – Őseink tanítása szerint a szexuális érintkezéssel várjuk meg a házasságkötést,­ de nem azért, mert a szexualitás bűnös dolog lenne. Ellenkezőleg! Nagyszerű dolog, ha az a megfelelőhelyen és időben van. Két ember kapcsolatát elmélyíti, különösen, ha már az első alkalommal tudja a pár, hogy ez a kapcsolat egy életre szól!

De a mai világban élünk, létezünk…

…és aki ezt nem veszi tudomásul, az nem éli megfelelően az életét, és nem is tud segíteni másoknak. Minden vallásnak fejlődnek a törvényei, ezt nem lehet megkerülni. Nem lehetett ősi törvényt alkotni például arra, hogy az űrben mikor kell meggyújtani a pénteki gyertyát, mikor kellmegünnepelni a szombatot. Ugyanígy nem fordult elő korábban, hogy egy pár úgy akarjonházasságot kötni, hogy akár már 2-3 gyermekük is van. A zsidó törvények nem szólnak ilyen esetről, csak az alapelvet mondják ki – amely nem helyesli a szexuális kapcsolatot a házasságelőtt –, ám az adott helyzethez igazodni kell.

Vagyis mit szólnak, ha megjelenik egy váradós menyasszony, vagy akár egy gyerekeik kezét fogó pár, hogy rabbi, adjon össze bennünket?!

Ha egy pár akkor szeretné szentesíteni kapcsolatát az Örökkévaló előtt, amikor az asszony már várandós – ezt mi nagyszerű dolognak tartjuk! Örülünk, hogy eljutottak lelkileg erre a pontra. Olyan ez a helyzet kicsit, mint a középkorban a vérszegénység esete. Akkoriban ezt abetegséget úgy gyógyították, hogy disznóvért itattak a pácienssel, és ez teljesen ellentmond a zsidó tanításoknak. A betegeknek mégis azt tanácsolták, sőt megkövetelték tőlük az egyházi vezetők, hogy igyák meg a „gyógyszert”, mert így menthették meg az életüket. Ma, ha valaki elénk jön, és segítséget kér tőlünk – például egy házasságkötés kapcsán –, akkor nekünk ezt a kérő kezet meg kell ragadnunk. Vagyis a várandós asszonyt és leendő férjét igyekszünk megsegíteni, hogy a zsidó hagyományoknak megfelelő házasságkötés megtörténjen, és nemújabb akadályokat akarunk az ifjú pár élete elé görgetni…

Vagyis meglesz az esküvő.

Hogy valakinek zsidó esküvője lehessen, ahhoz már eleve sok feltételnek kell megfelelnie. Igazolnia kell zsidóságát, ott kell lennie az adott közösségben, részt kell vennie egyfajta tanulásban, amely a zsidó vallás alaptéziseiről szól. Így ha valaki beállít a megfelelő,zsidóságukat igazoló papírokkal a számukra idegen zsidó közösségbe, és közli, a nő pár hét múlva szülni fog, azonnal adjuk őket össze: ez nem fog menni. Ha azonban van idő rákészülni az eseményre, van idő tanulni, akkor nincs akadálya a menyegzőnek. És nincs is semmilyen plusz kötelezettsége az ilyen párnak, nem kell letagadniuk a babát. Sőt, a leendő anyuka legyen büszke a pocakjára…

Berkesi Gábor lelkésznél:

A megváltó Jézus Krisztus mindig emberekben gondolkodott – mondja Berkesi Gábor, a Pozsonyi Úti Református Egyházközség lelkipásztora –, síró, örülő emberekben. Mi sem tehetünkmásként, szívesen várunk mindenkit, aki betér hozzánk. Nem kérünk papírokat, csak annyit, hogy önként jöjjön hozzánk, hívő, tiszta szívvel, és ne azért akarjon templomban házasodni, mert ez divatos, vagy mert a hagyomány ezt követeli meg.

Vagyis nincs baj a nagy pocakkal?

Kevés gyermek születik mostanában, a gyermekáldásnak örülni kell, még abban az esetben is, ha a házasságkötés előtt már teherbe esett a nő. Nem is változtatunk semmit a ceremóniaszövegén, az imádságban pedig mindig elhangzik az a mondat, hogy „és adj gyermeket”.Minthogy nem kérdezünk rá a terhességre az esküvő előtt, ezért általában nem is derül ki amenyasszony állapota, legfeljebb azon néhány esetben, amikor már látható a pocak. Ilyenvilágban élünk: sokan a házasság megkötése előtt évekig együtt élnek, megismerik egymást, éscsak később kérik az Úr áldását a kapcsolatra. És ki vagyok én, hogy elítéljem az embereketezért? A templomba azért jönnek el, mert áldást kérnek,­ nem ekkor kezdődik el az őkapcsolatuk. De még csak nem is akkor, amikor az anyakönyvezető előtt aláírják a papírokat.

Ezek csak formaságok?

Pontosan. A kapcsolat valódi kezdete az, amikor az ifjú pár egymás iránti elkötelezettsége, felelősségvállalása megérlelődik… Örömmel látjuk őket mindenkor a templomunkban, akárvárandósan érkeznek, akár már a megszületett gyermekkel.

fotók: pinterest

Forrás: Esküvő Trend